Eddig bírták a magyar termelők: elképesztő élelmiszer-drágulás jöhet Magyarországon

A magyar baromfiágazat számos kihívással küzd, ám jelenleg az egyik legnagyobb gondot az energiaárak elszállása okozza, sok termelő például még nem is tudja, milyen árú gázzal fog fűteni idén – mondta el az Agrárszektornak Ruck János, a Gallicoop Zrt. operatív vezérigazgatója. A szakember szerint az elkövetkező időszakban elkerülhetetlen, hogy az előállítási költségek megjelenjenek az élelmiszerárakban, ez pedig óhatatlanul a fogyasztói szokások átalakulásával fog járni. Ruck János beszélt továbbá a Gallfood Kft. és a Gallicoop Zrt. összefonódásának helyzetéről, elárulta, hogy mi indokolta a cégcsoport tulajdonosi struktúrájának az átalakulását, valamint azt is, hogy mire számíthatnak a magyar élelmiszeripari vállalkozások a 2023-as évben.

Magyarországon régóta komoly gondokkal küzd a baromfiágazat, így azon belül a pulykatermelés és a feldolgozás is. Az évről évre komoly károkat okozó madárinfluenza, az elszálló energia- és takarmányárak mellett a koronavírus-járvány is komoly csapást mért az ágazatra. Hogy látják, milyen a hangulat a magyar állattenyésztők körében? Milyen helyzetben van most baromfiágazat, és különösen a pulykatermelés és -feldolgozás Magyarországon?

Az elmúlt években a baromfi ágazatnak jót tett az, hogy nagyobb csoportok szálltak be tulajdonosi oldalról, a csirkénél is erősödött a nagyságrend egy vállalkozáson belül, a vízi szárnyasoknál is új tulajdonosok kerültek be, és az utóbbi időben a meghatározó pulykafeldolgozók is egy nagyobb csoporthoz kerültek. Ez egy nagyon fontos dolog volt a versenyképesség megtartásához. A Gallicoopnál a teljes integrációt kell nézni, ami a mi esetünkben a saját szülőpárok, a keltető, saját takarmánygyár és az előnevelők hatékonysága, ezeknek a megfelelő működése ugyanolyan fontos, mint magának a gyárnak a folyamatos fejlesztése. Elindult egy jó folyamat a pulykánál is, de a takarmányok hirtelen és drasztikus drágulására sajnos először a koronavírus-járvány, majd pedig az energiaárak változása jött rá, ez pedig elég nehéz helyzetet teremt minden ma működő vállalkozásnak, főleg a termelési típusúaknak. El lehet képzelni, hogy ilyen energiaárak mellett egy nagy energiaigényű gyár milyen nehézségekkel küzd, el lehet képzelni, hogy milyen a hangulat az állattenyésztési területen, amikor ilyen takarmányárakkal vagyunk kénytelenek dolgozni.

A pulyka egy olyan baromfi, ami hosszú ideig van kint a telepeken, legalább hat hónapig, a hőmérsékletre rendkívül érzékeny madár, így az előállítási költségekben hatalmas részt képvisel az energia. Nekünk már az a pulyka kell, amit jövő március-áprilisban vágunk, de előre elég nehezen lehet megmondani, hogy az önköltség alapján milyen átvételi árakkal kell számolni.

Több termelő partnerünk még nem is tudja, hogy milyen árú gázzal fog fűteni. A menedzsmentnek az átlagosnál több időt és energiát kell arra fordítania, hogy hatékonyabbá, olcsóbbá, kedvezőbbé tegyen minden olyan területet, ami rajta múlik, és nem külső, objektív költségnövelő tényező. Nem egyszerű időszak, de hasonló problémákkal küzdenek az élelmiszeriparon belül minden más üzletág szereplői is. Ki kell emelnünk még a madárinfluenzát, mert az minden háborútól, koronavírustól független, ez már évek óta az egész európai baromfitenyésztésnek és a feldolgozásnak talán a legsarkalatosabb problémája. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak szezonálisan, a vándormadarak mozgásával, hanem szinte folyamatosan jelen van a madárinfluenza Európában. Magyarországon se jobb a helyzet, de nem is rosszabb. Úgy tűnik, ezzel sajnos együtt kell élnünk, talán csak annyi szerencsénk van, hogy a pulyka többnyire zárt tartású, ennek ellenére nagyon nehéz kivédeni a betegség felbukkanását a telepeken.

A madárinfluenza elsődlegesen azokon az ázsiai piacokon jelent problémát, ahol a Gallicoop-csoport az elmúlt időszakban stratégiailag értékesítési növekedést szándékozott elérni, méghozzá azért, hogy a néha kicsit túltelített európai húspiacot megfelelő alternatív piaccal váltsa ki. Hiába vannak azonban meg a megfelelő kapcsolataink – például most is szállítunk Japánba, Szingapúrba -, de csak 1-2 hete kaptuk meg a mentességet, és az ember ilyenkor azt várja, hogy az előző időszak okozta zárlat feloldása után van-e pár hét a következőnek a bekövetkeztéig.

Hogyan élte meg a Gallicoop Zrt. az előbb említett kihívásokat? Befolyásolták-e ezek a cégcsoport működését, és ha igen, hogyan?

A két év óta, amióta új tulajdonosa van a cégcsoportnak, az első nagyobb problémát a koronavírus-járvány okozta. A Gallicoop az exportot illetően a nagyüzemek felé értékesített, és a külföldi vevőkörrel pont az átalakult fogyasztási szokások adta lehetőséget nem tudtuk kihasználni. Természetesen ebben az időszakban a kiskereskedelemben nagyobb mennyiségű áru fogyott, mert az emberek inkább otthon étkeztek, nem az éttermekben. Ezt a kihívást meg tudtuk oldani, viszonylag hamar átalakítottuk a piacot, ma már sokkal szélesebb területen dolgozunk, több országba is szállítunk. Több olyan partnerünk van, aki nem nagy feldolgozó, és nem alapanyagnak vásárolja a mi hústermékeinket, és azok különböző normális kiszerelésekben a kiskereskedelemben jutnak a boltok polcaira. A madárinfluenzára nagyon nehéz felkészülni, de az szerencsére csak minimálisan érintette a Gallicoop pulykaállományát, talán azért is, mert többségében saját magunk állítjuk elő az állatokat, mivel így nagyobb esélyünk van a folyamatos kontrollra. Ezt követően a legnagyobb problémát a takarmányárak robbanása jelentette, amire ne lehetett más a válasz, mint a tenyésztési vonalon a termelő telepeinken a takarmány fajlagos felhasználást kellett szigorúbban venni és javítani, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy kiló húst hány kiló takarmányból állítunk elő.

Ami viszont kivédhetetlen, az az energiaárak növekedése: a Gallicoop ebben már korábban próbált lépni, és a megújuló energia kihasználására tavaly adtuk át azokat a napelemeket, amikkel legalábbis az energiaigényünk egy részét ki tudjuk váltani. Fontos, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Sok olyan dolog van, amit nem lehet egyik hétről vagy hónapról a másikra megvalósítani, de egy ekkora energiaigénnyel rendelkező vállalkozásnak, mint a miénk, erre különösen rá kell koncentrálnia kell.

Az országos főállatorvos májusban engedélyezte a napraforgóolajat helyettesítő növényi olajok használatát. Élt-e a cégcsoport ezzel a lehetőséggel? Ha igen, mely termékeknél és mely helyettesítővel? Tervezik a helyettesítő alapanyagok használatát valamely termékkörben?

Amikor a háború kitörésekor leálltak az ukrajnai növénytermesztésre épülő iparágak, és megsokszorozódott a különböző segédanyagok ára, azzal mi nagyon komolyan szembesültünk, hiszen a 13-14 ezer tonna panírozott termékhez havonta 50 ezer liter napraforgóolajat használunk. Amikor 3-4-szeresére emelkedtek az árak, illetve fizikailag volt lehetetlen beszerezni ezt a terméket, akkor a gyártmányfejlesztési területen mi is megvizsgáltuk a helyettesítő anyagok lehetőségét. Próbálkoztunk repceolajjal, sertészsírral, de végül nem helyettesítettük a napraforgóolajat. Egyrészt egyik kiváltó alternatíva sem adta azt a minőséget, amit a vásárlók megszoktak a termékeinknél, másrészt pedig az, hogy ha egy ilyen nagy felhasználású termékkör ára meglódul, akkor az alternatív lehetőségek árai is megnőnek. Mára kicsit normalizálódtak a beszerzési lehetőségek, az árak növekedésével pedig sajnos együtt kell élnünk. Voltak hónapok, amikor nagyon nehezen szereztük be a szükséges volumeneket, de egyszer se volt olyan problémánk, hogy a gyártáshoz ne lett volna elegendő olaj. Úgy tudom, hogy ebben a termékkörben senki nem járt nagy sikerrel a próbálkozásokkal.

Az elmúlt hónapokban az előállítás jóformán valamennyi költségeleme megnőtt. Megjelent-e ez az áremelkedés a Gallicoop Zrt. által gyártott termékek árában?

Ezek olyan nagyságrendű költségnövekedések, külön-külön is, együttesen meg főleg, hogy elkerülhetetlen, hogy megjelenjenek az árban. A hústermékeinknél belföldön és az exportpiacokon, mind a készítményeinkben, mind a panírozott termékeinkben komoly áremelést voltunk kénytelenek végrehajtani. Ez látszik az üzletekben az élelmiszer-infláció megjelenésében. Egy 30-40%-os költségnövekedést már nem lehet kigazdálkodni hatékonyságjavító munkákkal.

A cégcsoport által előállított és forgalmazott termékek közül melyek a magyarok kedvencei? Melyek azok, amelyek inkább külföldön népszerűek?

A Gallicoop fő termékei mindig is a nagy értékű, minőségi húsáruk voltak, amelyeket külföldre adtunk el. A mellfilét, combfilét, ami a legértékesebb hús a pulykánál, gyakorlatilag exportra szállítjuk. Éves szinten 14 ezer tonna a készítmény eladásunk. Ezek a felvágottak, amelyeket elsősorban belföldön értékesítünk, de idén folyamatosan elkezdtük növelni a környező országokba is ezeknek a termékeknek az exportját. A vásárlás belföldön azonban elég jelentősen átalakult: nálunk ugyan nem történt észlelhető eladáscsökkenés, viszont az üzleti partnereink folyamatosan arról tájékoztatnak minket, hogy csökken az élelmiszer-fogyasztás Magyarországon.

Azt látjuk, hogy az elmúlt hetekben az átlagnál is sokkal jobban felerősödtek az igények azon termékeink felé, amelyek ugyancsak jó minőségűek, de az áruk kedvezőbb. Jelenleg arra lehet számítani, hogy az év hátralévő részében ez lesz az uralkodó trend itthon. Ráadásul kezd kettészakadni a termékkör: vannak a kedvezőbb árú, sok esetben saját márkás termékek, amelyek nagyon nagy ütemben mennek, a középminőség inkább ebbe csoportosul át; ám közben nálunk a magas minőségű, 80-90%-os hústartalmú készítmények kereslete sem csökken érdemileg. Valószínű, hogy az a szegmens, aki ezeket vásárolja, még nem változtatott a fogyasztási szokásain.

2020-ban a Gallicoop Zrt. 100%-os részvénycsomagját három hazai magántőkealap vásárolta meg. Milyen nagyobb fejlesztéseket hajtott végre a cégcsoport azóta? Milyen projektek vannak tervbe véve, milyen beruházások vannak folyamatban?

Az elmúlt időszakban voltak különböző pályázati lehetőségek: az első lépéseket még a korábbi tulajdonos két szálon is beindította, ezek valósultak meg mostanra. Az egyik a napkollektorok felszerelése, a másik 1,6-1,7 milliárd forint értékben a meglévő technológia, a gépek, berendezések fejlesztése. Az egyik panírozó vonalunk korszerűsítése, a termékgyárthatóság szélesítésére, illetve a hatékonyság növelésére megvalósult. Legalább ilyen fontos, hogy a tulajdonosok eldöntötték, hogy a Gallicoop-csoport építsen brandet, és az elmúlt években egyre több helyen elérhető a boltokban a Gallio termékcsaládunk. Illetve elkezdtünk állattartó telepeket is korszerűsíteni, ami ugyan most lelassult a gazdasági környezet miatt, de azt tervezzük, hogy a normalizálódás után ezeket a projekteket folytatjuk. Megjelentünk új termékekkel is: a magas hústartalmú, fagyasztott húsgolyókkal és a töltött, panírozott golyókkal szélesítettük a termékkínálatunkat. A tulajdonosok terve az, hogy a termékek hozzáadott értékének a növelésével foglalkozunk elsősorban a volumen növelése mellett, ezt a munkát fogjuk folytatni.

Májusban az ország két legnagyobb pulykafeldolgozó vállalata, a szarvasi Gallicoop Zrt. és a kecskeméti Gallfood Kft. tulajdonosi köre összefonódásra irányuló kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH). Hol tart az eljárás, várhatóan mikor fog döntés születni a fúzió ügyében? Mi indokolta a fúziót?

Nyáron a versenyhivatal által is engedélyezett tranzakció véglegesen lezárult, a Gallicoop-csoport tulajdona lett a Gallfood Kft., Magyarország második meghatározó feldolgozója. A tulajdonosok célja itt az volt, hogy a hozzánk képest nagyobb pulykaproduktummal rendelkező országok vágóhídjaival szemben versenyképesek legyünk. Mi általában olyan lengyel, német, olasz cégekkel versenyzünk, akik 5-8 millió pulykát vágnak, az volt a cél, hogy a két cég együttesen egy komoly nagyságrendi növekedést érjen el, viszonylag gyorsan, és közelítse meg az 5 milliót.

Az elmúlt időszak ebbe rendkívüli mértékben beleszólt, miután szembesültünk azzal, hogy az energia ennyire meghatározó módon alakítja a gyártási költségeket, és a Gallfood gyárban az energiafelhasználás és a feldolgozás korszerűtlensége arra kényszerített minket, hogy ezt a tevékenységünket állítsuk le, és a Gallfood termelői integrációs hátterére és a Gallicoopéra alapozva próbáljunk minél nagyobb nagyságrendet átcsoportosítani a Gallicoop feldolgozóüzemeibe, hogy ezzel javítsuk a költséghatékonyságon. A Gallfoodnál már csak a vágás és darabolás folyt, de ezt október 1-jén leállítottuk, itt más elképzeléseink vannak a jövőre nézve.

A Gallicoop Zrt.-nek nemrég átalakult a vezetőségi struktúrája. Miért döntöttek így, és miért választották ezt az új modellt?

Nyugat-Európában és Amerikában ez egy jellemző módszer, Magyarországon még kevésbé megszokott. Amikor év közben vált egy cég vezérigazgatót, akkor nyilván nehezebb helyzetben van. Mi egy 80-85 milliárdos árbevételű cég vagyunk. Négy üzemünk, hét leányvállalatunk van, közel 1500 munkavállalóval, valamint nagyjából 3,5 millió önállóan előállított pulyka, ennek minden hátterével; ez mind feladatban, mind értékben, mind forgalomban nagyon komoly nagyságrend. Emiatt a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy két operatív vezérigazgató vigye a cég irányítását, mert rengeteg feladat tornyosul előttünk. Dr. Sóki Krisztinával osztozunk ezen a feladaton, aki korábban gazdasági vezérigazgatója volt a cégnek, vele teljesen hasonló jogkörrel irányítjuk ezt a cégcsoportot. Füzéressy Tibor stratégiai vezérigazgató lett, amit éppen az indokol, hogy a külső gazdasági környezet változása miatt nagyon nehéz volt a mindennapok mellett meghatározni azokat a stratégiai irányokat, hogy merre is menjen tovább a Gallicoop. A tulajdonosok ezért úgy döntöttek, hogy erre állítsunk fel egy stábot, amelyik ezzel fog foglalkozni, mivel ez mind nagyságrendjében, mind összetettségében egy nagyon komoly munka, amit megalapozottan kell megtervezni. Egy biztos: a célunk a volumen növelése, illetve a pulykatermékeinknél a továbbfeldolgozottságot addig elvinni, hogy eljussunk a teljesen készre elkészített kényelmi termékek gyártásához. Ebben az új helyzetben ez indokolja, hogy a stratégiát egy önálló vezérigazgató képviselje.

Hogyan értékelik a 2020-22-es időszakot, és mit várnak a következő időszakban?

Nehéz azt mondani, hogy ez volt a csoport életében a legnehezebb időszak, mert még nem tudjuk, mi lesz. Úgy érzem, hogy a menedzsment megoldotta az újonnan adódó feladatokat, és megerősítette a céget a piaci meg a költségnövekedési változásokhoz. A 2022-es év nem a legjobb időszaka lesz a magyar élelmiszer-vállalkozásoknak, de a Gallicoop-csoport gazdálkodása teljesen stabil, olyan értelemben problémamentes, hogy mind a működéshez szükséges források, mind a mindennapi kötelezettségeinknek való megfelelés teljesen normál környezetben működik. Kíváncsiak vagyunk, hogy az utolsó két hónap mit fog változtatni az eredményen, de azt gondolom, hogy a lehetőségekhez képest az élelmiszeriparon belül minimum megfelelően működtetjük a céget.

Hogy mi várható? Sokan mondják, hogy a következő év első fele talán még nehezebb lesz, mint az elmúlt időszakok, biztos, hogy még jobban beépülnek azok a költségnövekedések, akár a termelés, akár a segédanyagok, csomagolóanyagok, logisztikai, szállítási területek, amik még jobban fokozódni fognak. Számolunk azzal, hogy a vásárlóerő is csökkenhet mind bel-, mind külföldön. Hogy rosszabb lesz-e a helyzet, mint a tavalyi, azt nehezen tudom megítélni. Abban bízom, hogy a makrogazdasági helyzet valamennyire normalizálódik, és akkor az élelmiszeripar is vissza tud állni a régi kerékvágásba.

Forrás: agrarszektor.hu