Kék szalag – avagy a cordon bleu nyomában
A cordon bleu története
A cordon bleu kifejezés hallatán bizonyára rögtön eszünkbe jutnak a sajttal és sonkával töltött, panírozott hússzeletek. De vajon honnan ered ennek a népszerű ételnek a receptje és miről kapta a nevét?
A cordon bleu franciául kék szalagot jelent, ezért különös név lehet egy olyan ételnek, ami nem tartalmaz kék színt és az alakja sem hasonlít egy szalagra. De akkor miért nevezik így?
A név eredete a 16. századi Franciaországig vezethető vissza. 1578-ban III. Henrik király megalapította a „L’Ordre du Saint-Esprit”-t vagyis a Szentlélek rendjét, amely az egyik legmagasabb lovagrend volt az egész francia történelem során. A tagjai egy kék szalagon függő keresztet hordtak. Mivel a rend igen tekintélyes volt, ünnepélyei is arról voltak híresek, hogy a legdekadensebb és legfényűzőbb lakomák kísérték őket. Egyes források szerint kék szalaggal tüntették ki azokat a kiváló szakácsokat is, akik ezeket a fényűző lakomákat elkészítették. Ez vezethetett ahhoz, hogy a Le Cordon Bleu kifejezést elkezdték a nagyon magas színvonalon és kiváló szakácsok által készített ételekre alkalmazni.
Évtizedekkel később Párizsban, 1895-ben a La Cuisinière Cordon Bleu magazin kiadója, Marthe Distel megnyitotta a konyhaművészet iskoláját, a Le Cordon Bleu-t. 1895. október 15-én a Le Cordon Bleu-ban rendezték meg a világ első elektromos tűzhelyen tartott főzési bemutatóját a magazin népszerűsítése és a párizsi főzőiskola elindítása érdekében. Marthe mind az iskola, mind a magazin arculatának kialakítása során arra törekedett, hogy tovább vigye és hirdesse a L’Ordre du Saint-Esprit tekintélyes étkezési történetét. A Le Cordon Bleu konyhaművészeti iskola a mai napig kiváló kulináris oktatást nyújt a világ minden tájáról érkező séfek számára. A diákokat a Le Cordon Bleu mesterszakácsai tanítják, akiknek többsége Michelin-csillagos éttermekből érkezik, vagy olyan rangos versenyek és címek nyertesei, mint a Meilleur Ouvrier de France.
A cordon bleu, mint sajttal töltött szelet eredetével kapcsolatban azonban nagyon sokféle találgatás létezik és nincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy melyik történet a valódi. A Cordon Bleu-t, mint ételt először egy 1949-es szakácskönyvben említik. A The New York Timesban a „csirke cordon bleu” legkorábbi említése 1967-ből származik, míg hasonló borjúhúsos receptek már legalább 1955-től megtalálhatók.
A recept eredetéről létezik egy olyan történet, miszerint a svájci Brigben az egyik étteremben egyszer egy nagy csoport ember foglalt asztalt. Az étteremben azonban megjelent egy másik csoport is, akik szintén azt állították, hogy volt foglalásuk. Mivel a szakácsnak nem állt rendelkezésére elegendő hús ahhoz, hogy mindkét csoportot ki tudja szolgálni, ezért az a zseniális ötlete támadt, hogy a meglévő hússzeleteket kettévágja, majd megtölti sonkával és sajttal mielőtt bepanírozza és megsüti őket. Így a rendelkezésre álló húsmennyiségből ki tudta szolgálni mindkét csoportot. Az étterem tulajdonosa annyira örült az ötletnek, hogy felajánlotta neki a „cordon bleu”-t (a kék szalagot), ami a kiváló szakács francia metaforája. A szerény hölgy pedig azt válaszolta, hogy neki nincs szüksége kék szalagra, de a „cordon bleu” nagyszerű név lenne a kreációjának.
Egy másik feltevés szerint viszont akkor jött létre ez az étel, amikor a Bréma nevezetű óceánjáró hajót kitüntették a leggyorsabb hajónak járó Kék Szalaggal. A hajó kapitánya ennek örömére egy ünnepséget rendezett és megbízta a fedélzet szakácsát, hogy készítsen egy egyedi ételt az alkalomra. Így született meg az úgynevezett Brémai Cordon Bleu.
Bármi is legyen az étel valódi eredete és a furcsa neve mögött meghúzódó valódi etimológia, a cordon bleu tagadhatatlanul a nemzetközi konyha egyik legnépszerűbb étele még ma is.